Egy pár családdá válása számos buktatót rejt magában, ezek közül az egyik leggyakoribb és legtöbb problémát okozót a munkamegosztás egyenlőtlensége jelenti.
Nem akarok most belemenni abba, hogy mi minden összetevője ennek a problémakörnek: egyaránt beletartozik a nők munkavállalásának megkezdése és a régi szerepkörök fennmaradásának összeegyeztethetetlensége, a hagyományos férfimunkák civilizációs megszűnése, a nők -"asszonyállatok"- megítélésének csak lassú változása stb.
A lényeg a kialakult helyzet: a nő ugyanannyi időt tölt a munkahelyén, mint a férfi -és az, hogy mindezért kevesebbet keresnek, még mindig társadalmi bűn, amely mielőbbi jóvátételt követel-, emellett pedig a családi teendők is az ő vállát nyomják. Mindez megspékelődik azzal, hogy a jelenkori gyereknevelés jóval nagyobb tehertételt követel: a mai gyerekek elképesztően ingergazdag világba születnek bele, nekik már rég nem elég, ha a sámlin kuporogva nézhetik, ahogy anyu főz. Figyelmük lekötése, a -szerencsére- modernizálódott, megértő nevelési módok már sokkal több időt és energiát kívánnak – ami rendszerint a nőre hárul.
A legszomorúbb pedig, hogy még mindig tartja magát „a gyereknevelés nem munka” szemlélete, még akkor is, ha a férfi elviekben nem ért ezzel egyet. Gyakorlatban azonban hazajön, a „családért végzett munka” (mert? A nő kiért dolgozik a munkahelyén, még akkor is, ha a fizetése kevesebb? És ez utóbbi vajon melyik nem bűne?) fontosságának tudatával, az „ezek után kijár nekem a kényeztetés” önkéntelen elvárásával. Levágja magát a fotelbe, a gép, tévé elé, várja a vacsorát, várja, hogy a sivító gyereket az asszony vigye már le kicsit a játszóra vagy foglalja le legalább, etesse meg, végezze el vagy felügyelje az esti tisztálkodását, fegyelmezze meg, dugja ágyba. És ezen egy „elmosogatok vacsora után” látszólag nemes felajánlása és elvégzése sem segít. Hol van ő még egy elmosogatással attól a munkamennyiségtől, amit a párja a mai napon a magáénak tudhat?
Pedig a közmegítélés szerint ő jó férj-apa, elmosogat, a gyerekkel is bolondozik egyet, netán még mesét is olvas. De valóban jó fej-e az, aki elnézi, hogy -az elméletileg- gyengébb nő minden nap többet dolgozik, mint ő? És ezért még kevesebb is a fizetése, és a lelki szabadsága feláldozódik a ráutaltság folyamatos érzésén? Egyéb szabadságaival egyetemben – mert nem a főzés, mosás, gyerekfürdetés szívja el úgy az erejét, ahogyan azt soha, senkinek nem kellene megtapasztalnia. Hanem a szünet nélküli szolgálat, a saját minőségi idő siralmasan kevés mennyisége.
Hogy te mindig átvállalod a szombatot a gyerekkel, és lám, milyen jól működik és semmiség az egész? Hogy egyszer már vigyáztál két hétig is a gyerekre, mikor az asszony kórházban volt, és meg se kottyant? Ez csupán a közmondásos pohár víz esete: attól függ a súlya, hogy mennyi ideig kell tartanod. 5 percig a levegőben tartani nem kunszt. Próbáld meg 5 órán keresztül. A nők ezt csinálják. Egy életen keresztül tartják azt a poharat, ha most 5 éves a gyereked, akkor már 5 éve tartja úgy, hogy csak pillanatokra vették át tőle. A régi férfiak -persze történelmi korszaka válogatja, de akkor úgy mondom: a szememben igazán férfiak- kivették asszonyaik kezéből a munkát. Mi meg elnézzük, hogy ők dolgozzanak többet. Leég a pofámról a bőr. A tiédről nem?
Utolsó kommentek