parterapia

"Nem akar szexelni az asszony". "A férjem már rám se néz". A párkapcsolati problémák jelentős hányadának kiindulópontja a testiség, annak elégtelen volta. Hogy megoldható-e? Minden esetben. 100%-os megoldási arány, ez aztán a kilátás! Így van, csakhogy van egy jókora bökkenő: mindez akkor igaz, ha kizárólagosan a szexualitás a probléma gyökere. Ám ez a lehető legritkábban van így.

Az okok általában sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. Sértettség, a törődés, tisztelet, támogatás hiánya, gátlások és bizonytalanságok ésatöbbi mellett a szexuális kultúra kialakulatlansága vagy az eltérő igények csak a jéghegy csúcsai. Persze mindezek szintén orvosolhatók (a legtöbb esetben legalábbis, ahol meg már nem, ott meg kell érteni, hogy külön-külön nagyobb esély van a boldogságra), ám ahhoz akarni kell. És megint visszatértünk oda, amin szerintem a legtöbb párkapcsolat elcsúszik. Nevezetesen a házasság mint közös vállalkozás szemléletének a hiányához. Először ezt kell kialakítani, és ha ez megvan, hirtelen óriási kilátás nyílik a problémák megszüntetésére.

Ha ugyanis egy élethosszig tartó közös vállalkozásnak tekintjük házasságunkat, akkor

• egyértelművé válik, hogy a szexuális területre kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a család „vezetősége” ezen a ponton, a férfi-női viszonyuláson keresztül kapcsolódik egymáshoz, a többiek között vérségi kötelék van. Az ő kapcsolatuk alapjául viszont szerelmük szolgál, ennek rendszeres megerősítése alapvető tehát.

• A fentiek értelmében ha gond van, mindkét fél a megoldásra fókuszál, nem kérdés többé, hogy a „jól van ez így akkor is, ha neked nem okés” álláspontja teljességgel elfogadhatatlan. A kapcsolat egyik legfőbb terén problémák jelentkeztek, a „vezetőség” azonmód összeül, hogy megoldást találjon rá.

• Ha nem ködös (hollywoodi) elképzelések megvalósulását várjuk el kapcsolatunktól, hanem társunkkal mint új családunk másik alapkövével egy életre szerződtünk, és ő is így tett, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy velünk akar lenni, férfiként/nőként mi vagyunk a kapcsolódási pontja a világban, ha szexre vágyik, felénk nyújtja a kezét.

Ez egy rendkívül fontos prekoncepció, amellyel minden párnak rendelkeznie kéne. Hogy biztos vagyok a másik velem kötött szövetségében, abban, hogy ő is ezt a családot akarja és velem akarja. Mert akkor nem az merül fel bennem, ha a másik szexuális igényei csökkennek, hogy van valakije, vagy már nem vágyik rám, ronda lett a testem, nem tekint már nőnek/férfinak. Ugyanis ezek munkálnak bennünk akkor, amikor duzzogva hátat fordítunk a másiknak, epés megjegyzéseket teszünk a szexhiányról, napokig nem szólunk egymáshoz egy visszautasítás miatt.

Mindig azt mondom a hozzám forduló pároknak, hogy úgy kellene ezt tekinteni, mint a gyerekek teszik. Kész tényként kezelik, hogy a barátjuk szeret velük játszani, elvégre őket választotta. Hogy nem akar bújócskázni? Kár, mert ehhez lett volna kedvem, de akkor legózzunk. Eszükben sincs a másikban vagy önmagukban keresni a hibát, a bújócskával van csak baj, nem mással.

A szexualitás épp ilyen egy házasságban: játék, a felnőttek egyik legkedvesebb játéka. Amit egymással akarunk játszani. A szex azonban a legnagyobb élményt nyújtó, ám egyben a „legfáradságosabb” játék is. Mert ő kívánja meg a legnagyobb átlényegülést. Anyából nővé, könyvelésben elmerülő menedzserből egy teljesen más világba merülő szerelmes férfivá, a család ügyeit intéző vezetőségből egymás tekintetébe kapaszkodó párrá. Át kell lényegülni hozzá. Ami nem mindig olyan egyszerű, így nem biztos, hogy ezt a játékfajtát fogja választani a másik, még akkor sem, ha ez hozza a legnagyobb élvezetet.

A lényeg viszont az, hogy attól még velünk akarja játszani. Akarja és velünk. Ha ezt nem kérdőjelezzük meg, máris eltűnnek a durcázások, vagdalkozások, sértett hátatfordítások. A visszautasító pedig mindvégig szem előtt tartja, hogy erre az átlényegülésre ha most nem is, de majd időt kell szakítania, hiszen mindannyiuk számára fontos a szerelem atmoszférájában való találkozás.

Technikai problémák, eltérő igények, különböző vágyak? Ugyan, ezek könnyen orvosolhatók– már ha a párkapcsolatot annak tekintjük, ami, életünk legfontosabb projectjének. Onnantól kezdve ugyanis vállvetve küzdünk azért, hogy minden, beleértve a szexualitást is, a lehető legjobban működjön, és onnantól kezdve már tökéletesen alkalmazhatók a párterápiás, szexuálterápiás módszerek, gyakorlatok, amelyekkel a szexuális területet árnyékoló problémák felszámolhatóak.